A művészetre éhezőnek London igazi Paradicsom, hiszen szinte mindegyik múzeum állandó gyűjteménye ingyenesen látogatható, sőt számos izgalmas „free” programmal is várják a látogatókat.
Kezdjük a legismertebbel, a National Galleryvel! Hétköznaponként két időpontban is tartanak tárlatvezetéseket – pénteken és hétvégén még többet –, amelyek nem fedik egymást. Minden órában, napban más-más alkotást, más-más perspektívából mutatnak be, így érdemes többször is ellátogatni a programokra. A tárlatvezetések különlegessége egyrészt az, hogy itt egy kicsit jobban megismerhetjük a brit temperamentumot, a brit humort, a brit művészettörténészi attitűd sajátosságait, másrészt, hogy számos új tárlatvezetési technikát tanulhatunk, illetve új gondolatokkal gazdagodhatunk. A vezetések – amelyeket a múzeum munkatársai tartanak – meglehetősen személyes hangvételűek és szórakoztatóak; többször kiszólnak a látogatókhoz, viccelődnek. Fontosnak tartják, hogy mindenki megértse és lássa is az elhangzottakat. Általában 4-5 tárgyat mutatnak be egy óra alatt, arra koncentrálva, hogy érhetővé, befogadhatóvá váljanak az alkotások, az adott művész életéről vagy a stílusról kevés szó esik. A vezetések gyakran beszélgetésre épülnek; minden egyes alkotás megnézése után lehetőség nyílik kérdésekre, észrevételeink megosztására. További érdekessége a vezetésnek, hogy nem feltétlenül a legismertebb alkotásokat mutatják be – előfordul a személyesség is, a tárlatvezető kedvenc alkotása vagy éppen kutatott munkája –, persze mindig szerepel a bemutatottak között néhány elfogadott mestermű is. Előfordul, hogy ünnepkörhöz kapcsolják a tárlatvezetést. Más megközelítést alkalmaz a Lunchtime talk program: itt egy vagy két alkotást mutatnak be 30 percben.
A hagyományos 4 órai teázás utáni vezetés sem hiányozhat a repertoárból; erre szolgál, az ún. Ten-minute talk, mindennap 16 órai kezdéssel, egy bizonyos alkotás előtt. Fölöttébb izgalmas művészettörténészi szemmel, hogy 10 percben mennyi mindenről lehet beszélni, milyen információt lehet átadni ilyen kevés időben! Ezeken a programokon az alkotás egy jellegzetes ismertetőjegyét emelik ki.
A tárlatvezetéseken kívül a rajzolni vágyóknak az ún. Talk and draw workshoppal kedveskednek, péntekenként 13 órától. Erre a programra érdemes 15 perccel korábban érkezni, mert hamar megtelnek a helyek! A múzeum egy bizonyos alkotása előtt ülnek a látogatók: először a festményt elemzik kb. 30 percben, kitérve a technikára is, ezután következik a rajzolás. Ehhez adnak rajzeszközöket, de sajátot is lehet vinni; munka közben instrukciókat is kapunk, és a végén megnézhetjük az elkészült „mesterműveket”. Ha nem vigyázunk eléggé, előfordulhat, hogy eltűnik az alkotásunk – ahogy egyszer e sorok írójával is megesett.
A National Gallery közelében maradva, sétáljunk át a National Portrait Galleryba! Itt csütörtökönként péntek esténként beindul az „éjszakai üzem”. A lift shit (esti műszak) címet viselő programra tűsarkúban, miniszoknyába, zakóba érkeznek a fiatalok, akik az esti pubozás előtt jönnek egy kis kultúráért a múzeumba. Az épület előcsarnokában már játszik egy DJ valami félig beat-, félig rapzenét, a pultnál koktélt fogyasztanak a kosztümös fiatalok, akik így várják a tárlatvezetést. Ezzel döntik meg a múzeumnak mint unalmasnak, élvezhetetlennek, fegyelmet követelőnek a sztereotípiáját. A tárlatvezető egy igen laza megjelenésű festőművész, és a termekben is megszokottnál barátságosabb a hangulat. A vezetés után a termeket ellepik a rajztáblás fiatalok.
Vannak – szintén ingyenes – előadások is, ahol nemcsak szorosan a múzeum alkotásaihoz kapcsolódó előadást hallgathatunk, hanem például Charles Dickens ükunokájával is megismerkedhetünk, aki januárban mutatta be legújabb könyvét Princess Louise-ról, Viktória királynő lányáról.
A fiatalokon és a felnőtteken kívül a családosokról sem feledkeznek el, számukra ingyenes vezető füzetet (family trail) kínálnak, izgalmasnál-izgalmasabb feladatokkal, amelyekben a gyerekek a kiállított portrékhoz kapcsolódva végezhetnek rajzos, keresős, felfedezős feladatokat. Ezenkívül ingyenes családi napokat is tartanak, ahol a gyerekeknek felolvasnak, vagy együtt mesélnek, és különböző kézműves tevékenységen vesznek részt.
A családi programoknál maradva, érdemes megemlíteni a Victoria and Albert Museum pack back programját; az infópult mellett a hátizsákok a gyerekeknek különböző tematikában szólnak, mint például üvegek, építészet, tengeri felfedezések, bútorok. A hátizsákok tartalmaznak egy vezető füzetet, rengeteg képpel illusztrálva, amelyek a feladatokat ismertetik, illetve kis textilzsákokat, amelyekben különböző anyagok, eszközök vannak. A feladatok között számos haptikus módszerre[1] építő feladat is van. Az üvegesnél például egy zsákban különböző formájú tárgyak közül ki kell találni, melyiket formázták meg a kiállításon. Ha gyerekekkel érkezünk, mindenképpen érdemes ilyen ingyenes hátizsákot kérni, személyi igazolvány ellenében.
Befejezésképpen következzék egy talán kevésbé ismert múzeum, a Temze partján a csodálatos gyűjtemény – csak a legnagyobbakat említve Gainsborough, Turner, Henry Moore, Francois Bacon, David Hockney –, a Tate Britain. A napi ingyenes tárlatvezetéseken túl mindennap 15 órakor szintén ingyenes Turner-vezetés van, ahol kifejezetten a festő munkáit mutatják be. Mivel ezt a múzeumot a többihez képest kevesebben látogatják, előfordul, hogy szinte exkluzív vezetésen vehetünk részt, ahol mi választhatunk a művekből! Az Art in Focus nevű programon egy bizonyos alkotásról beszélnek 10 percben.
Akiknek ezek a lehetőségek felkeltették az érdeklődését, a múzeumok honlapján vagy egyenesen az információs pultoknál érdemes tovább tájékozódniuk!
Fotó: National Gallery
[1] A haptikus módszer olyan gyakran alkalmazott megismerési mód, amely során bizonyos tárgyakat meg lehet fogni, ki lehet próbálni