Az Iparművészeti Múzeum filiája az intézmény első főigazgatója, a neves műgyűjtő Ráth György tulajdona volt. A látogató vendégségbe érkezik: a gyönyörű enteriőrökben és a látványtárban a múzeum szecessziós gyűjteményét fedezheti fel, továbbá Ráth György egykori otthonának képtárát és historizáló ebédlőjét is megcsodálhatja.
A düsseldorfi Museum Kunstpalast új igazgatója 2008-ban azzal a meglepő ötlettel állt elő, hogy megpróbálja a 14–20 éves korosztályt is megszólítani, miután a látogatói felmérések kimutatták, hogy a múzeum állandó kiállítását jellemzően 50 év felettiek látogatják. A múzeumi szakmában illetékesek jól tudják, hogy ezt a korosztályt a legnehezebb megszólítani; még múzeumpedagógiai programokkal is igen nehézkes elérni őket, így az elhatározás bölcs volt, ám korántsem egyszerűen kivitelezhető. Nem kisebb cél lebegett előttük, mint hogy Düsseldorf kulturális központjává váljanak.
Az OFF-Biennále rendezvényeiből a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő művészetközvetítés sem hiányozhat. Az OFF edukációs csapatának korántsem volt egyszerű feladata, hiszen több mint száznyolcvan művészeti projektből kellett kiválasztaniuk azokat, amelyek az adott korosztály számára izgalmasak, megfoghatóak lehetnek. A szelekciós folyamatban a tartalmi szempont mellett a helyszínek megközelíthetősége játszott még meghatározó szerepet.
Mindenki számára közismert tény, hogy a londoni múzeumok ingyenesen látogathatók, azonban kevesen tudják, hogy amikor 1997-től ezt bevezették, számos múzeumi tanulásra irányuló projekt is kezdetét vette.
A címben megfogalmazott kijelentést a 7 éves Igor mondta a zágrábi Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozása kapcsán. Úgy gondolom, hogy ez a mondat sokkal többről szól, mint egy sikeres, követendő múzeumi program receptjéről. Persze ez is benne van, de ha egy gyerek eljut odáig, hogy saját maga egy ilyen erős, hatásos megállapítást tesz, az számomra mindennél többet jelent, ez a szakmai elismerés csúcsa!
Bécsbe azért is szeretek kiutazni, mert mindig valami újat látok, érzek, gondolok a múzeumi tanulásról. Ez most sem történhetett másként, arról nem is beszélve, hogy a bécsi kollégák mindig nyitottsággal, kedvességgel, szeretettel várnak az intézményükbe. (A februári bécsi tanulmányutamat az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány (AÖU) támogatta.)
A nemzetközi művészetpedagógia története meghatározó az egyes országokra jellemző múzeumi tanulás sajátosságaira, ugyanakkor eddig csak elvétve jelent meg erre vonatkozó magyar nyelvű szakirodalom. Ebben a tanulmányban azt mutatom be, hogy hogyan alakult ki a német művészetpedagógia, és hogy ez milyen hatással volt az ottani múzeumpedagógiai szakma megszületésére. A témára vonatkozó német szakirodalom feltárása során elsőként a német művészetpedagógia történetét veszem górcső alá a századfordulótól egészen az 1980-as évekig.
Jelen tanulmányban abból indulok ki, hogy a múzeumban a műtárgy előtti tevékenységek során a befogadó közelebb kerül játékos módon, de tudásalapúan a tárgyakhoz. Ebben az esetben fontos kiemelni a foglalkozás játékos jellegét. A különböző múzeumi játékokkal aktivizálhatóbbak, motiválhatóbbak a diákok: önálló felfedezésre ösztönözzük őket és barátságosabbá, élményszerűbbé tesszük a múzeumi környezetet számukra. Továbbá az ismeretek elsajátítása, elmélyítése változatosabbá válhatnak a játékon keresztül.
A művészetre éhezőnek London igazi Paradicsom, hiszen szinte mindegyik múzeum állandó gyűjteménye ingyenesen látogatható, sőt számos izgalmas „free” programmal is várják a látogatókat.
Németország első gyerekmúzeuma – megelőzve a berlinit és a frankfurtit – Karlsruheban, a 1973-ban jött létre abból a célból, hogy befogadhatóvá és érthetővé tegyék a gyerekek számára a művészetet. Az intézmény „Museum macht Spass- Junge Leuten bei Alten Meister” (A múzeum örömöt okoz – Fiatalok a régi mestereknél) című kiállítással debütált, a Kunsthalle épületéhez tartozó Orangerie-ben.
E tanulmányban arra vállalkozom, hogy felhívjam a figyelmet a múzeumpedagógiai foglalkozásokról készült fotók forrásértékére.
E tanulmányban arra vállalkozom, hogy a bécsi múzeumi területen szerzett tapasztalataimra építve, múzeumpedagógusokkal folytatott személyes interjúkon és a múzeumi programok megtekintése révén bemutassam az osztrák művészetközvetítés jelenlegi helyzetét. Elsősorban a gyakorlatban jól hasznosítható módszerek, technikák, interaktív eszközök bemutatásán keresztül, részletes, tényszerű és élményszerű leírások segítségével szemléltetem az iskolás csoportok múzeumhasználatát.