Németország első gyerekmúzeuma – megelőzve a berlinit és a frankfurtit – Karlsruheban, a 1973-ban jött létre abból a célból, hogy befogadhatóvá és érthetővé tegyék a gyerekek számára a művészetet. Az intézmény „Museum macht Spass- Junge Leuten bei Alten Meister” (A múzeum örömöt okoz – Fiatalok a régi mestereknél) című kiállítással debütált, a Kunsthalle épületéhez tartozó Orangerie-ben. A kiállítás rendezésekor a gyerekek igényeit helyezték előtérbe, ezért a szokatlan módon a festményeket a gyerekek szemmagasságában helyezték el – ezt mind a mai napig így csinálják –, és gyerekeszemmel is izgalmas művészeket, témákat választottak a kiállításba. További fontos szempont volt az érthetőség, az aktív tanulás és a sokszínűség. Ennek érdekében különböző szemléltető eszközökkel, illetve „hands-on” résszel egészítették ki a tárlatot, ahol a gyerek tanulói és megismerési készsége kibontakozhatott, továbbá a tárgyakon keresztül történő aktív és önálló tanulással fedezhették fel a kiállítást. Ez utóbbira példa az 1975–76-ban megrendezett Macska, tehén és a papagáj című tárlat, ahol nemcsak állatos témájú festményeket állítottak ki, hanem kitömött állatokat is, és állati eredetű hangokat is lehetett hallani a kiállítótérben.
A gyerekmúzeum létrehozás óta körülbelül 60 kiállítást nyitottak meg – évente egyet – a legkülönbözőbb témákban. Ezek közül hadd említsem meg a következőket: Herkules und Supermann (1978); Über die Mahlerey – Vom Handwerk des Künstlers (Művészetről - A művészek műhelyei, 1980); Kunst und Küche- Kochen aus fünf Jahrhundert (Művészet és a konyha- Főzés az elmúlt 500 évből, 1985/86); Gedruckte Kunst. Der Holzschnitt. Gesischte und Technik (Nyomtatott művészet. A fametszet. Történet és technika, 1993); Von 5 bis 105. Gesellschaftspiele für heute und früher (5-től 105-ig. Társasjáték ma és régen, 1997/98); Loplos Traum – Die phantasie Welt des Max Ernst (Loplos álma- Max Ernst fantázia világa, 2000); Harry Potter (2002); Kennst du das Land? Mit Künstler nach Italien (Ismered ezt a vidéket? Művésszel Itáliában, 2002/2003). A legfrissebb kiállítatás a mücheni művésznő, Alexandra Huber színes, humoros, figuratív akrilmunkáit, kollázsait, rajzait mutatja be.
2009-ben nagy fordulat következett be a Junge Kunsthalle történetében, amikor végre saját épületet kapott az Orangerie és a Kunsthalle főépület között.
Az épületnek saját kiállítótere és hatalmas, jól felszerelt, tágas, világos műhelyrésze van.
Nem meglepő módon az intézmény fennállásával egyidős a múzeumban folyó múzeumpedagógiai tevékenység is. A részleg első vezetője Dr. Anne Reuter-Rautenberg volt, aki Németországban először helyezte el a gyerekek szemmagságában a festményeket, ill. próbálta azokat direkt programokkal intellektuálisan is közelebb vinni hozzájuk.
A negyvenedik születésnapot ünneplő rendezvény előadásokkal kezdődött, ezek közül egyet emelnék ki: Dr. Barbara Welzel – a dortmundi Technische Universität professzornője – „Harry Potter im Museum” című előadásában az egyetem és a múzeum közötti együttműködésre[1] hozott hasznos példákat. Az előadások után workshopok indultak, ezekből háromfélén lehetett részt venni:
1. Visszaemlékezés a színházra- Életrajzi színház
2. Egy téma minden korosztály számára
3. Egy téma kulturális sokszínűsége
Magyarországi múzeumpedagógiai tapasztalatokkal a hátam mögött az utóbbi kettő workshopot volt különösen érdekes figyelni. A másodiknál a téma Antoni Tàpies barcelonai festő[2] egyik műve volt. Asszociációs játékkal kezdődött az alkotás befogadása: már itt is a haptikusságot hangsúlyozták; ezután különböző kőzeteket, földeket, köveket vehettünk kézbe. Ezt követően az egyik csoportnak óvodás, a másiknak általános iskolás, a harmadiknak gimnazista korosztály számára kellett kitalálniuk feladatokat a műalkotáshoz. A közös megbeszélés során kiderült, hogy mindegyik csoport számára a legfontosabb a különböző érzékszervekre hatást gyakorló tevékenységek voltak: mindegyik csoport az „anyagtapogatós” feladatot, ill. a stimuláló hangokra építő tevékenységet részesítette előnyben. Ez utóbbit úgy képzeljük el, hogy különböző egyszerű, házilag is elkészíthető hangszereket szólaltatnak meg és ki kell találni, hogy melyik fejezi ki leginkább a festmény jellegét. A festményhez kapcsolódó műhelymunka-repertoárban a csokoládékép készítése vitte a pálmát. Érdekes volt még az a feladat is, amikor diákok bújnak különböző híres emberek szerepébe, és próbálják értelmezni Tàpies-t.
A kitalált feladatok között szöveges, feladatlapos, bármilyen „írásos” feladat nem szerepelt. Ez a projekt is kiválóan szemlélteti a német múzeumpedagógia jellegzetességét, az egy alkotás köré épülő közvetítésen túl a különböző érzékszervekre ható közvetítési módszerek és a technika bemutatását. Ebből a worshopból azt „vittük haza”, hogy léteznek olyan alkotások, absztrakt művek, amelyekkel minden korosztályt meglehet szólítani – a legkisebbektől kezdve a felnőttekig – szinte ugyanazzal a módszerrel, technikával és eszközzel.
A harmadik workshop magyar szemmel még különlegesebb volt, hiszen szimbolikusan egy égető német aktualitással foglalkozott: azzal, hogy különböző kultúrákból érkező, különböző vallású emberek számára hogyan lehet egy bibliai témájú műalkotást értelmezhetővé tenni. A program előzménye az 1980-as évekre nyúlik vissza, amikor a stuttgarti Württembergischen Landesmuseumban meghirdették az első bevándorlóknak szóló projektet „Fremdsprachige Führugen” címmel, amit a Robert-Bosch alapítvány támogatott.
Ami a jelen program hátterét illeti, Karlsuhe-ben igen magas számban élnek bevándorlók: a lakosság 80 %-a nem Karlsruhe-ben született. Ennek következtében a városi Volkshochschule és a múzeumi intézmények között együttműködés jött létre 2011-ben, annak érdekében, hogy a Volkshochschule német nyelvtanfolyamain résztvevő bevándorlók számára közelebb vigyék Karlsruhe történetét, közéletét és művészetét. Így a múzeumok a bevándorlók számára hirdetnek „A német mint második idegen nyelv” címmel múzeumpedagógiai foglalkozásokat: itt interaktív tárlatvezetésen vesznek részt a látogatók, ahol explicit cél a dialógus kialakulása, a nyelv gyakorlása; ezt követi a közös kávézás és a speciális német perec fogyasztása, ill. a szabadon választható alkotómunka.
A karlsruhei Kunsthalleban megrendezett rendezvény is jelzi, hogy a múzeumpedagógia feladatai, céljai folyamatosan bővíthetők és fejleszthetők
[1] Az egyetem honlapjáról letölthető a projekt anyaga: http://www.fb16.tu-dortmund.de/kunst/cms/welzel.html
[2]Tàpies, Antoni (1923-2012) barcelonia objektművész, grafikusművész, festőművész. Az anyagokra koncentráló informel mozgalom tagja volt. Nagyméretű alkotásaiban szabadon használt kőzettörmeléket, földet és követ – olyan anyagokat, melyek szilárdságot és tömeget érzékeltetnek.