Forgatókönyv: Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus című alkotásához.
A témakör célkitűzései:
- Célom, hogy a hallgatók megnyíljanak és merjenek beszélni arról, hogy a kép milyen érzéseket kelt bennük. Mivel egy olyan festményről van szó, amely teli van érzelmekkel, nagyon fontosnak tartom az őszinteséget a csoportban és ennek érdekében feladatom, hogy kialakítsak a hallgatókkal egy bizalmi kört.
- Megtalálni a kapcsolatot a képi elemek és a festő között, azaz Csontváry és a cédrus közötti összefüggést, azonosságot.
- Színekről való elmélkedés, azok jelentése, érzelemkifejező képessége, hőmérsékletük, mennyiségük a bemutatott képen.
- Olyan kérdések feltevése, mely során úgy érezheti a hallgató mintha ő szerepelne a képen
- Olyan kérdés feltevése, amely lehetőséget teremt arra, hogy a hallgató azonosuljon a kép alkotójával. úgy érezze ő is lehetne akár a kép alkotója.
Ajánlott korosztály: 20-22 éves egyetemi hallgatók
A foglalkozás kezdésekor köszöntöm a hallgatókat és elmondom nekik, hogy mely képről fogok beszélni. Megmutatom a képet, hogy lássák, miről lesz szó, utána pedig a festő életéről, Csontváryról ejtek pár fontos gondolatot.
Ezek a következők : Csontváry 1853-ban született Kisszebenen. Eredetileg gyógyszerésznek készült, de festői tehetségét felfedezvén ott hagyta állását és a művészet állt figyelmének központjában.
Utazásokat tett, jelentősebb képeit keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott.
Itthon nem ismerték el művészetét, kigúnyolták, értetlenkedve néztek felé, ám a külföldi kritikusok igen nagyra értékelték munkáit.
Csontváry alkotásaiaz expresszionizmus és a posztimpresszionizmusba szokás sorolni . Raffaello képeit tanulmányozta és ő maga is azt gondolta, hogy nagyobb művésznek kell lennie, mint az olasz festőnek.
1883-ban Párizsba ment, hogy Munkácsyval találkozhasson, majd 1884-ben hazatért Szentesre, ahol gyógyszertárat nyitott. Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni.
197-ben jutott el az örök nyughatatlan Csontváry a libanoni Tripoliba, ahol megfestette élete egyik legfontosabb motívumát, a cédrust. Teljesen lenyűgözték az 1800 méterrel a tengerszint fölött meredező 6000 éves ősfák. A széllel magányosan dacoló fa olyan méltóságot és erőt sugároz, hogy a kutatók egyfajta önarcképként tekintenek rá.
Értő szemekkel tekintett a tájakra, nagyon jó megfigyelőképessége volt, ezért is olyan gyönyörű és átütő festménye a Magányos cédrus is.
A bemutatott tájképen láthatunk egy cédrusfát, mely az alkotás központi eleme, és a foglalkozás fő témája. Látható még a piros,sárga, kék, zöld színekben pompázó háttér, az ég, illetve a tenger. Nagyon fontos a cédrus szerepe, mely nem hiába szerepel a kép központjában. A festőt ábrázolja tulajdonképpen, aki úgy a harcol a meg nem értettség miatti sérelmei ellen, mint a cédrusfa a hangos szél ellen.
Miután beszéltem röviden a festőről és alkotásáról megkérem őket, hogy gyűjtsék össze gondolataikat a képről. Instrukciókat adok nekik, hogy könnyebb legyen a véleményformálás. (pl: Azért tetszik ez a kép,mert:…; Szerintem ez a kép azt sugallja, mintha…; ez a kép magányos; ez a kép vidám; stb)
Ehhez a játékhoz segítségül veszek egy kis műanyag labdát, amit odadobok valakihez és annak a valakinek el kell kezdenie. Miután elmondta véleményét, a labda megy tovább. Addig dobálják a labdát, míg sorra nem került mindenki. Ezt a módszert azért tartottam hatékonynak, mert játékos formában motiválom őket arra, hogy merjenek és akarjanak felszólalni, benyomásokat megosztani.
Miután lement a kör, elmondom nekik, hogy kérdéseket fogok feltenni a képpel kapcsolatban, és ezekre bárki válaszolhat, nem kell jelentkezni vagy fölállni, ún. „bekiabálási módszerrel” oszthatják meg véleményüket. Ezt azért tartom jó ötletnek, mert feloldja a feszültséget, és nem azt fogják érezni a hallgatók, hogy kötelező választ adni a kérdésekre, hanem egész egyszerűen csak beszélgetünk a képről. Azt előre leszögezzük, hogy tulajdonképpen nincs jó vagy rossz válasz, véleményüket teljesen szubjektív módon kezelem.
Próbáltam olyan kérdéseket összeállítani, melyek izgalmasak és szívesen válaszol rá a csapat.
Fontosnak tartottam azt is, hogy a kérdések megválaszolása által még közelebbinek érezzék a kép mondanivalóját.
A kérdések a következők:
- Milyen színeket látunk a képen? Soroljátok fel azokat!
- Hideg vagy meleg színek ezek függetlenül a színek szabályszerűségeitől?
- Milyen napszak lehet a képen? Milyen évszak? Hány óra?. Milyen az ecsettel festette a képet (széles, vékony stb.)?
- Melyek azok az elemek a képen, ami miatt az a benyomásunk, hogy magányos/ vidám ez a kép?
- Mit festenénk a képhez, amitől megváltozna a hangulata?
- Ha felruházhatnátok a képen szereplő cédrust emberi tulajdonságokkal, milyen jellemzők lennének ezek? (Milyen fa lennétek és miért?
- Végül : Lényegében erőt vagy gyengeséget sugall a fa?
A színekről való beszélgetés nagyon érdekes lehet, mivel nem biztos, hogy mindegyik befogadónak ugyanazt fogja jelenteni. Akadt olyan, akinek a képen használt színek vidámságot, míg másnak szomorúságot sugalltak. Felhívom a figyelmet arra, hogy bár a képen Csontváry használ meleg színeket, vajon melegséget is árasztanak azok? Ezzel kicsit „összezavarom a társaságot és arra sarkallom őket, hogy még nagyobb figyelmet szenteljenek a színek jelentéseinek.
Ráveszem a csoportot arra, hogy fogalmazzák meg milyen képi elemek miatt van az a benyomásuk hogy a kép szomorú? (pl a lefelé konyuló cédrusfaágak, a sötét színű tenger)
Lehetőséget adok nekik arra, hogy kényük-kedvük szerint valamit változtathassanak gondolatban, szóban a képen. Pl.: rajzolni egy madarat az ágra, amitől kicsit vidámabb lesz a tájkép VAGY több meleg szín használata VAGY emberek ábrázolása a képen, ezáltal mozgósabbá tenni.
Amit legfontosabbnak tartottam, az a cédrusfa. Mivel a magasba nyúló fa, a dacos Csontyváryt jelképezi, kíváncsivá tett, hogy vajon milyen fák szeretnének lenni a csoport tagjai. (pl cseresznye fa, mert szép piros a gyümölcse, vagy nyárfa,mert szép a virága, vagy fűzfa,mert az van a kertjükben) Idekapcsolódó kérdés volt az is, hogy a képen szereplő fára milyen „személyiségjegyek” illenének. (pl: ez a fa olyan szomorú morcos,makacs stb.)
Azért választottam Csontváry Magányos cédrus című képét, mert nagyon közel áll hozzám. Függetlenül attól, hogy úgy érzem teljes, boldog életem van, vonzódok a magányos művészethez, megérint és úgy érzem teljesen átérzem a mondanivalóját. Alkotással kapcsolatos saját véleményemet szívesen megosztom a hallgatókkal egyaránt, ezzel is létrehozva egy bizalmas kapcsolatot velük.